Hiba, hogy nagyon sokan gondolkodunk így. Olvasunk, hallunk balesetekről napjában többször is, vagy látunk egy dokumentumfilmet a TV-ben, és persze elborzadva nézzük. De abba vajon belegondolunk-e ilyenkor, hogy ő, akivel a baleset megtörtént, nem lehet, hogy éppen ugyanígy gondolkodott, ahogyan most mi?

Valahogy olyan nehéz elképzelni, hogy mindez bizony, velünk is éppen úgy megtörténhet, ahogyan másokkal. 

Épp a minap, egy megrendítő történetet, interjút olvastam a Nők Lapja egyik tematikus különszámában egy rendkívül agilis és céltudatos fiatalemberről, aki sport karriert tűzött ki maga elé, szép tervekkel és ambíciókkal megáldva, a középiskola egyik legmenőbbje volt akkoriban. Nagyon fiatalon, mindössze 17 esztendősen utasként egy nagyon súlyos autóbalesetet szenvedett. A helyszínre kiérkező mentőssel még tudott beszélni, majd nem sokkal ezután elaltatták, hiszen egy több mint 5 órás műtét várt rá. Kiderült ugyanis, nem csak több csigolyája tört apró darabokra, hanem sérült a gerincvelő is, ez pedig együtt jár a bénulással. 

György akkor még nem tudta, mi vár majd rá… az első három hétben azt gondolta ez is majd hasonlóan rendbe jön, mint az összes eddigi sport – vagy egyéb balesete, csak a gyógyulási idő itt majd egy kicsivel hosszabb lesz. Több mint egy hónap is eltelt már, mire rájött, hogy ez sajnos maradandó, és előbb-utóbb jobb lesz, ha megbarátkozik az új helyzetével, és elkezd új célokat, új lehetőségeket találni az életében. 

Miután az első sokkon túljutott, és a sok fekvésnek köszönhetően több mint 22 kilót leadott, először dacosan és dühösen fogadta a környezete és a szerettei látogatásait, de később persze elismerte, hogy mennyien mellette álltak a bajban. A rehabilitáció volt végül az, ami meghozta az áttörést, és kezdte elfogadni új helyzetét és motivációkat találni. György ma kerekesszékes, azonban már dolgozik, és önállóan látja el magát, sőt hazánkat képviselte nemrég a kerekesszékes teniszválogatott tagjaként. 

Az interjúból kiderült: Bizony, ő sem gondolt rá, sőt, még csak meg sem fordult a fejében, hogy valaha ilyen súlyos baleset érje. Ilyenkor mindig az az első kérdés: Miért pont velem? És miért pont most? Ami neki segített a bajban, azt mondja „A legnagyobb kincs az információ. Hogy tudd, mire számíthatsz, mik a kilátásaid, a lehetőségeid.” Ilyenkor az ember azt sem tudja, kihez és hová forduljon segítségért. 

Következő bejegyzésünkben megmutatjuk, mit tehetünk, ha bekövetkezett a baj? És leginkább, milyen előzetes intézkedéseket tehetünk?